Papp Gábor PolgármesterPapp Gábor - Hévíz Város PolgármesterePapp Gábor Polgármester

2014. 06. 04. Megemlékezés a Nemzeti Összetartozás emléknapján

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Emlékező Közönség!

2014 nyarán a 100 évvel ezelőtt kitört I. világháborúra emlékezik egész Európa. A háborúra, amely alapjaiban változtatta meg a kontinens jövőjét, amely átírta Európa térképét, és amely – sajnos megállíthatatlanul vezetett egy másik világháborúhoz is. 100 évvel ezelőtt, a szarajevói merénylettel, Ferenc Ferdinánd Habsburg trónörökös meggyilkolásával kezdődött el az az időszak, amely annyi veszteséget hozott Európa valamennyi nemzetének. Magyarországnak azonban a legtöbbet.

1920 június 4-én Versailles parkjának Grand-Trianon nevű kastélyában a győztes hatalmak képviselői és a magyar királyi kormány megbízottai békediktátumot írtak alá.

A Magyar Királyság, mely Európa hatodik legnagyobb országa volt, elveszítette területének 71 százalékát és a magyarul beszélő, magát magyarnak valló lakosságból három és fél millió főt.

A trianoni diktátum Magyarországra nézve kirívóan igazságtalan és megkülönböztető volt. Ilyen méretű ország-csonkításra nincs észérvekkel alátámasztható magyarázat; hiszen nem csak a szerbül, horvátul, németül, szlovákul és románul beszélő népességet szakítottak el Magyarországtól, hanem színmagyar területeket is más országoknak ítéltek. Máig ég bennünk a kérdés: miért Magyarországot tették ilyen mértékben felelőssé az 1914-ben elkezdődött háborúért a győztes hatalmak?

 

A győztes nagyhatalmak valamiért úgy gondolták, Magyarországon példát statuálnak, és ez oly annyira rossz és átgondolatlan döntés volt, amely után nem volt visszaút. Az igazságtalan és jogellenes döntés túlhaladta azt a határt, amelyen belül idővel valamilyen reális kompromisszum létrejöhetett volna. Az ország lakossága nem volt felkészülve az ezeréves Magyarország megszűnésére, amely három millió magyar elvesztéssel járt. A színmagyar területek elvesztése, és annak módja sokkos állapotba jutatta az országot.

Közép-Európa egymással vetélkedő, elkeseredetten szembenálló mozaikállamokra bomlott fel. Trianon generációk életét határozta és határozza meg még ma is. Szomszédaink féltek tőlünk, és egész Európa gyanakodva méregetett minket évtizedeken keresztül, mert érezték: Tiranon hibás, morbid döntés volt, és vajon mikor csap az asztalra Magyarország és kéri vissza azt, ami az övé.

Keserűség – ez a szó, amely leginkább jellemezte a magyar emberek viszonyulását a békediktátum iránt. Tehetetlenség – a másik, amelyet megtapasztaltak az elszakított családok és azok, akik egy másik országba szakadtak, és szülőföldjükön idegenként kénytelenek élni.

Az akkori politika az asszimilálódást, azaz a beolvadást megtervezte, kiszámította. A trianoni számítások szerint mára már nem is kellene léteznünk. A jó hír az, hogy mindennek ellenére: létezünk. Nem asszimilálódott, nem morzsolódott fel a magyarság.

2014-re eljutottunk oda, hogy már nem a keserűség és nem a tehetetlenség az, amit érzünk, ha erre gondolunk. Június 4-én a Nemzeti Összetartozásunkat ünnepeljük. Nem számít, hogy mára már nyolc országban élünk, mert tudjuk: mindannyian magyarok vagyunk. Mint ahogy magyar az is, aki ’56-ban kivándorolt Ausztráliába, Amerikába. Gondunk van egymásra, nem felejtjük egymást és nincs szükség magyarázkodásra, származási bizonyítékokra.

Tisztelt Emlékezők!

2010-ben a második Orbán-kormány első döntései között szerepelt a trianoni csorba erkölcsi helyreállítása. Nem területi revízióval, nem erővel vívjuk ki összetartozásunk törvényes alapjait: Magyarország új Alaptörvénye az, amely nemzeti identitástudatunkat és hitvallásunkat végre újra az egészséges irányba viszi. Ma magyar állampolgárságot lehet kérni Magyarországon úgy, hogy nem kell hozzá az anyaországon belül letelepedni. Ez elismerte a magyar kormány az ország határain túl élő tagjait a nemzetnek. A határon túli magyaroknak is biztosította a kormány a szavazati jogot az országgyűlés választásokon. Történelmi lépés, hogy idén tavasszal az összmagyarság dönthetett az ország sorsáról, arról nem is beszélve, hogy ugyanennek az elvnek alapján a határon túli magyarság ma már képviseltetve van az Európai Parlamentben is, Tőkés László személyében. A kétharmados felhatalmazással bíró magyar kormány nem kérdezi meg, hogy ki a magyar, vagy ki a magyarabb. Együttérzésünk és együvé tartozásunk a határon túlra szakadt nemzettársainkkal megkérdőjelezhetetlen.

Végezetül legkedvesebb határon túlra szakadt magyar írónk, Vass Albert: Üzenet haza című versének részletével zárom gondolataimat:

„Üzenem a háznak, mely fölnevelt:

 ha egyenlővé teszik is a földdel,

 nemzedékek őrváltásain

 jönnek majd újra boldog építők

 és kiássák a fundamentumot

 s az erkölcs ősi, hófehér kövére

 emelnek falat, tetőt, templomot.

 

 Jön ezer új Kőmíves Kelemen,

 ki nem hamuval és nem embervérrel

 köti meg a békesség falát,

 de szenteltvízzel és búzakenyérrel

 és épít régi kőből új hazát.

 Üzenem a háznak, mely fölnevelt:

 a fundamentum Istentől való

 és Istentől való az akarat,

 mely újra építi a falakat.

 A víz szalad, de a kő marad,

 a kő marad.”

 

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket!

 

 


banner
banner
banner
              ©2014 Papp Gábor