Papp Gábor PolgármesterPapp Gábor - Hévíz Város PolgármesterePapp Gábor Polgármester

2012. 10. 06. Városháza tér

 

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt egybegyűltek!

1849. október 6-ának kegyetlen eseményeire emlékezünk ma. Sokan használják az ünnep szót erre a napra, pedig mi nem ünnepelni jöttünk. Mi emlékezünk és gyászolunk. Nemzetünk gyásznapja ez a mai. A mai is. Mert sok hasonlóan tragikus napja van még a magyar történelemnek.

Aligha akad, aki legalább a történelemkönyvekből ne tudná: az 1848-as dicsőséges szabadságharc leverését, a világosi fegyverletételt követően 1849. október 6-án, ezen a szomorú napon Aradon hulltak le először a Ferenc József által követelt fejek. A győztesek a magyar szabadságharc 13 tábornokának végzetét követelték. A krónikákból jól tudjuk: Haynau rendelkezése nyomán Aradon hajnali fél hatkor a négy golyó általi halálra ítélt tisztet végezték ki először, utánuk következtek a kötélre szánt tábornokok. A 13 mártír honvédtiszt a szemtanúk szerint bátran állt hóhérai elé, akik elrettentésül estig kinn hagyták a holttesteket.

Számításaik nem váltak be, ezzel a lépéssel ugyanis csak azt érték el, hogy a közeli falvakból több ezren zarándokoltak a vesztőhelyre. Batthyány Lajost ugyanezen a napon Pesten az esti órákban, az Újépület zárt udvarán állították kivégzőosztag elé, majd a ferencesek belvárosi templomában helyezték végső nyugalomra.

 

Tisztelt Emlékezők!

Ami 163 évvel ezelőtt Aradon történ, nem volt más, mint egy megkomponált gyilkosság. Az azt megelőző ítélethozatal pedig szintén előre kidolgozott, lejátszott eljárás, mai szóval: koncepciós per.

Ismerünk mi ilyet is történelmünkből, nem is kell hosszú időre visszanyúlnunk, hogy sorolni tudjuk a szomorú példákat.

De azt is jól tudjuk akár a saját, akár más népek történelmét tanulmányozva, hogy a koncepciós perek a hatalom tehetetlenségének eszközei. A magát minden áron megtartani akaró hatalom gyártja, koholja az önmagukban jogtalan, hamis vádakat, az eljárások előre megírt, majd lejátszott forgatókönyve esélyt sem hagy a védekezésre, a felmentésre.

163 évvel is, az önmagát görcsösen megtartani akaró hatalom csak ezzel az egyetlen eszközzel tudta megerősíteni magát.

De vajon igazán meg tudta-e erősíteni? Vajon mondhatjuk-e azt, mit még a történelemkönyvek máig is szeretnek kimondani: hogy a szabadságharc elbukott?

Sikerült-e a Habsburgoknak a véres megtorlás után visszaállítani korábbi hatalmukat, azt a status quoo-t, mely a szabadságharc előtt jellemezte az Osztrák-Magyar Monarchiát?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Valamennyien érezzük, hogy a kérdés költői. Hiszen minden tudjuk rég a választ is: nem, nem jártak sikerrel a törekvések, bármennyire is igyekeztek elrettentőek lenni.

A szabadságharc tábornokainak kultusza és legendája rögtön a kivégzést követően elkezdődött. Persze, tanult az „istenadta nép is”.  A nyílt lázadás helyett a csendes dacolás időszaka következett. Ha megnézzük a szabadságharc leverése utáni magyar irodalmat, az az után születettek verseket, regényeket, nem találkozunk-e lépten-nyomon a szabadságharcot életben tartani kívánt sorokkal, metaforákkal, allegóriákkal? Gondoljunk Tompa Mihály jól ismert verseire, A gólyához, vagy A madár fiaihoz címűre!

  • Repülj, repülj! És délen valahol
    A bujdosókkal ha találkozol:
    Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,

Mint oldott kéve, széthull nemzetünk…! – írja kétségbeesett fájdalommal A gólyához címűben.

S már daccal, lázadással A madár, fiaihoz címűben:

Száraz ágon, hallgató ajakkal
Meddig ültök, csüggedt madarak?
Nincs talán még elfeledve a dal,
Melyre egykor tanítottalak?!
Vagy ha elmúlt s többé vissza nem jő
A víg ének s régi kedvetek:
Legyen a dal fájdalmas, merengő...
Fiaim, csak énekeljetek!

 

Hosszan sorolhatnánk az irodalom e korszakának fájdalmas-bús, majd lázító alkotásait, az ekkor született népdalokat, a népi hímzéseken, faragásokon megjelenő Kossuth-címereket. Vagy ott a képzőművészet! Ki ne ismerné Madarász Viktor Hunyadi László siratása című képét? És ki ne tudná közülünk, hogy ez sem más, mint az aradi tizenhármakra való fájdalmas emlékezés egy olyan történelmi alakon keresztül, aki a Hunyadi Mátyás előtti években szintén koholt vádak alapján halt meg?

 

Tisztelt Emlékező Közösség!

Nem a történelmi vigasz kényszere mondatja hát velünk, hogy az aradi 13 mártírsága, a 48-as szabadságharc hiábavaló volt! Nem csupán a szabadságharc katonáinak emlékét nem sikerült a hatalomnak elfeledtetni. 1849 után már semmi, de semmi nem állhatott vissza a régi, megszokott Habsburg-rendbe. Hazánk egyértelműen jelezte: függetlenségi törekvéseit nem adja fel soha! Néhány évvel a szabadságharc után a Habsburg hatalom kénytelen volt tárgyalóasztalhoz ülni a végleg eltiporni kívánt magyarokkal. Nem tudta megtenni, nem TEHETTE MEG, hogy semmibe vegyen bennünket, hogy a nemzetiségek süllyesztőjébe veszejtse el végleg a magyarságot. Az 1867-es kiegyezés ékes bizonyítéka volt ennek.

Hölgyeim és Uraim!

Sokszor hallottam magam is, és bizonyára Önök közül többen is, hogy a hősök, a szabadságharcosok, s általában: a harcosok kora lejárt.

Ha azonban alaposan belegondolunk, látjuk, látnunk kell, hogy a szabadságharcok ideje még korántsem ért véget.  Mert nem kell-e harcolnunk ma is? Harcolni nemzeti múltunk megtartásáért, nemzeti nyelvünk őrzéséért és védelméért, a magyarság egyben tartásáért? Nem kell-e küzdenünk hazai vállalkozóink védelméért? És nem kell-e küzdenünk az idegen tőke végzetesen erőszakos befolyása ellen?

Amikor kormányunk vezetői a magyar érdekek érvényesítése mellett állnak ki, amikor a Nemzeti Valutaalappal történő tárgyalások során hazánk érdekeit maximálisan szem előtt tartva szeretnék asztalhoz ültetni a feleket, vajon nem a magyarság modern értelemben vett szabadságharcát vívják-e?

Mi most ebben élünk, belülről látjuk a küzdelmet, s az idő fogja eldönteni, hogy ez a küzdelem, ez az idézőjeles szabadságharc vajon számunkra, a magyarság számára sikerrel végződik-e?

A 48-as hősök küzdelméről az idő már bebizonyította rég, hogy nem volt hiábavaló. Bízzunk hát abban, hogy mai korunk küzdelmei, a magyarság jelenkori függetlenségi törekvései is eredményre vezetnek!

Ehhez kívánok kitartást, büszke nemzeti öntudatot mindenkinek!

 

Köszönöm, hogy meghallgattak!


banner
banner
banner
              ©2014 Papp Gábor