Papp Gábor PolgármesterPapp Gábor - Hévíz Város PolgármesterePapp Gábor Polgármester

2014.10.06. Aradi vértanúk emlékére

Tisztelt Jelenlévők, Emlékezők!

 

Ma, október 6-án az aradi vértanúkra emlékezünk. Azokra a katonákra, akik az 1848-as forradalom és szabadságharc leverése után a kegyetlen megtorlás áldozatai voltak, akik önként vállalták a halált egy nemzetért, mely sokuknak nem is anyanemzete volt.

Mégis: szabadságáért való küzdelmük, az azonos célba vetett hitük összekötötte őket. Hitték, hogy van lehetőség arra, hogy az az ország, melynek ők is részei, egyszer valóban szabaddá és önállóvá válhat.

Sorsuk azonban 1849. október 5-én Pozsony prímási palotájában megpecsételődött. Halálos ítéletüket itt és ekkor írta alá Haynau, a teljhatalmat kapott táborszernagy.

A kivégzés napja, október 6-a már akkor is a nemzet gyásznapja volt, pedig az aradi vértanúkra 1867-ig, a kiegyezésig csak titokban emlékezhetett az ország.

Ma hivatalosan is nemzeti gyásznapjaink között tartjuk számon e napot, oly sok szomorú magyar sorsforduló mellett.

Akár fel is tehetjük a kérdést: miért van szükségünk a szomorúságra, a gyásznapokra?  Szükségünk van-e rájuk egyáltalán?

Kölcsey Ferenc így ír Mohács című tanulmányában: ,,a balsors csapásaiból is eredhetnek magas érzelmek". A nemzeti gyásznapok a költő szerint azért fontosak, mert ,,magába szállást, önismerést, erőkifejtést" eredményeznek. Erre a felismerésre nagy szüksége volt a magyarságnak történelmi megpróbáltatásai során, ez tartotta bennünk a lelket a szabadságharc tragédiája utáni években, és az azt követő keserű, békediktátumos időkben.

Megtanultuk, hogy számunkra mindennél fontosabb a szabadság, tudunk és akarunk érte küzdeni, tudunk és akarunk érte összefogni. Ezt tanultuk meg gyásznapjaink által.

S megtanultuk azt is: a szabadságharc azonban nem volt hiábavaló küzdelem: a forradalom előtti állapotokat többé már nem lehetett visszaállítani és a bukás ellenére a nemzetben nemcsak tovább élt, de tovább is erősödött a szabadság és a függetlenség eszméje. Az ország pedig, bár hatalmas véráldozatok árán és a nemzeti önrendelkezéstől megfosztva, de elindult a polgári fejlődés útján.
 

Az aradi hősökre ma országszerte emlékezünk – koszorúzással, gyertyagyújtással, ünnepi műsorral, s akadnak települések, melyek futóversenyt rendeznek a tizenhármak tiszteletére.

Engedjék meg, hogy én mégis a múlthoz nyúljak vissza, s magát Kossuth Lajost idézzem. Az akkor már Torinóban élő politikusnak az aradi hősökről megemlékező szónoklatát1890. október 6-ána pesti közönség a Vigadó első emeleti termében felállított Edison-féle fonográf hengerről hallhatta:

„A világ birája, a történelem fog e kérdésre felelni. Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztűl; engem, ki nem borúlhatok le a magyar Golgota porába, engem October 6ka térdeimre borúlva fog hontalanságom remete lakában látni a mint az engem kitagadott Haza felé nyujtva agg karjaimat a hála hő érzelmével áldom a vértanúk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, 's a magasztos példáért, melyet az utódóknak adtanak; 's buzgó imával kérem a magyarok Istenét hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairol a magyar nemzethez zeng. Úgy legyen. Amen!”

 

Köszönöm, hogy meghallgattak.


banner
banner
banner
              ©2014 Papp Gábor