Papp Gábor PolgármesterPapp Gábor - Hévíz Város PolgármesterePapp Gábor Polgármester

2013. 10 23. Ünnepi beszéd

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt Ünneplő Honfitársaim!

 

Október 23-án emlékezünk. Hazánkban, és a világban szétszóródott magyarságra, a hősi halottakra, a menekültekre, az elhurcoltakra, a kivégzettekre. Emlékezünk arra, hogy a magyar ifjúság, a magyar nemzet példát állított az egész világnak a bátorságról, szabadságszeretetről.

1956. október 23-a mindenkinek mást jelent. Az idő nem áll meg, egyre fogynak közülünk azok az emberek, akik akkor megélték a forradalmat és a megtorlást, akik hitelesen és őszintén tudják elmesélni nekünk, fiatalabbaknak a történteket. Nyilván, nekem, aki 1970-ben születtem, és fiatal sorkatonaként éltem meg a rendszerváltást, aki politikai és közéleti szerepvállalásom során olyan emberekkel beszélgethettem, mint Csurka István, Wittner Mária, vagy Pongrácz Gergely megint mást jelent, mint egy mai fiatalnak, vagy egy mai gyermeknek, akik csak a tankönyvek lapjain találkoznak az eseményekkel.

A történelem arra tanít minket, hogy az akkori rendszer nem tisztelt semmit sem, amely egy keresztény európai ember számára értéket jelent. Üldözték a keresztény vallást, helyette marxista ideológiával tömték fiataljaink fejét. A tisztességes munkával szerzett tulajdont, a szabadságot, a szabad véleményformálás lehetőségét is elvették az emberektől. Kényszermunkatáborok, koncepciós perek, padláslesöprések, és folyamatos fenyegetettség, a családtagok, rokonok, szomszédok besúgásra kényszerítése jellemezte a kommunista terrort. A kommunisták a hatalom megszerzéséért és megtartásáért semmitől sem riadtak vissza. Nem volt előttük sem törvényi sem erkölcsi gát, amely határt szabott volna cselekedeteiknek.

Ahhoz, hogy mindezt megértsük, sajnos nem kell a történelemkönyveket fellapozni, elég, ha a közelmúlt politikai eseményeit nézzük. A bajai időközi választás baloldali kampányának leplezetlen módszerei, a meghamisított videó felvétel a kékcédulás választásokat és a koncepciós pereket idézi. A szeptember végi, fővárosi szobordöntés brutalitása, a végtagok letépése és rugdosása, késsel történő vagdosása, a börtönbéli kínzásokra emlékeztet minket. Napjaink baloldali, liberális, kommunista módszerei, erőszakos cselekedeti politikai nézettől teljesen függetlenül visszataszítónak hatnak minden tisztességes magyar ember számára.

Tisztelt Honfitársaim!

1956-ban nem csak a kommunista diktatúra ellen harcolt nemzetünk, hanem az őket támogató idegen hatalom ellen is. Ez a csöpp ország Európa közepén, szembe mert fordulni az akkori világ legnagyobb hatalmával, a Szovjetúnióval. A szabadságharcot a tankok és az idegen túlerő vérbe fojtotta, de erkölcsi győzelmünk a mai napig példaként áll az egész világ előtt.

Márai így fogalmaz a Mennyből az angyal című versében:

„Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?”

Mi akkor megharcoltunk a szabadságunkért, és sajnos nem örökségbe kaptuk, mint a világ több, szerencsésebb népe. Nem, mi megharcoltunk érte és ma, 2013-ban sem tűrjük, hogy idegen hatalmak kioktassanak bennünket a magyar szabadságról. 1989-ben nem az Európai Unió követelte a szovjet csapatok távozását hanem egy fiatal egyetemista, aki ma már Magyarország miniszterelnöke.

Mondani szokták, hogy a történelem nem ismétli önmagát. Én mégis szomorú párhuzamot látok az 1956-os események és a jelen történései között. Ahogy akkor a kommunisták mögött egy idegen hatalom állt, úgy most is ezt kell látnunk. A baloldal nem is leplezi, hogy igyekszik ezt a szuperhatalmat kiszolgálni, ha kell, hazája, népe ellen is tesz, ahogy történt ez a Tavares-jelentés kapcsán. Mert hiszen kiderül: a Magyarországot lejárató és elítélő dokumentumot valójában magyar szocialista európai parlamenti képviselők diktálták!

Szomorúan tapasztaljuk tehát, hogy a történelem igenis ismétli önmagát. De mi is ismételni fogjuk önmagunkat:

1956-ban fegyvert kellett ragadniuk a magyaroknak a szabadságért. Mi ma békemenetben tiltakozunk, csendes felvonulással a múlt kísértései ellen. Remélem, Budapest utcái ma ismét megmutatják Európának és az egész világnak, hogy Magyarország nem hagyja magát!

Köszönöm a megtisztelő figyelmet!


banner
banner
banner
              ©2014 Papp Gábor